Indul a nyári szezon, ami az adóhatósági revizorokat is indulásra készteti.

Az adóviták elhúzódásának számos oka van a jogrendszerünkben. Ezekből, egy közelmúltban hozott döntésével, a Kúria egyik tanácsa kihúzott egyet.

Amikor az adóhatósággal való kommunikációra gondolunk, alighanem legtöbbünknek egy terjedelmes, jogszabályokkal teletűzdelt, sokszor nehezen érthető, postai hivatalos levél jut eszébe.

A NAV egy adóeljárás során számos esetben hívja fel, illetve kötelezi az adózókat nyilatkozat- vagy vallomástételre, és különféle iratok átadására.

Egy NAV ellenőrzés kezdetén mindannyiunkban ugyanaz a kérdés fogalmazódik meg: miért pont én kerültem a NAV célkeresztjébe? Nincs jó hírünk, ugyanis erre a kérdésre biztos válasz nincs.

Mindenki tudja, hogy nem árt a NAV-val jóban lenni. Ez a „barátság” ugyanis később kifizetődő lehet.

A NAV nem alkuszik – tartja a mondás. Közben meg városi legendaként terjednek pletykák, hogy valaki megalkudott az adóeljárás során. Lehet-e akkor most egyezségre juti a NAV-val vagy sem?

Nincs annál rémisztőbb, mint amikor a NAV személyesen kívánja meghallgatni az adóvizsgálat alá vont cég ügyvezetőjét.

A NAV megállapításainak legkritikusabb következménye, hogy az adózónak az adóhiányt és a bírságot meg kell fizetnie.

Az angolszász országokra jellemző precedensrendszer azt jelenti, hogy a bíróságok főként korábbi határozatokra alapozzák döntéseiket: azonos tények mellett az alsóbb bíróságok nem vonhatnak le más következtetést.

Már évek óta megoldatlan az a probléma, hogy hogyan kell kezelni az úgynevezett „közcélú” beruházások áfakötelezettségét.