2. rész: Az adóhatóság határozati megállapításainak negatív hatásai
Az adóhatósági ellenőrzésekkel az állam a jogszabályok betartatását és a jogosulatlan adóelkerülés megakadályozását kívánja elérni, azonban ezen célok megvalósítása sok esetben túlzottan nagy terhet jelent a vállalkozások számára. Ráadásul óhatatlanul olyan cégek is össztűz alá kerülhetnek ilyenkor, amelyek minden adókötelezettségüknek a jogszabályok szerint tettek eleget. A cikksorozatunk első részében az adóhatóság ellenőrzésének közvetlen hátrányait mutattuk be. A folytatásban most azt vettük számba, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie az adózóknak, ha az adóhatóság az adóellenőrzést követően meghozott határozatában negatív megállapításokkal élt.
szerző:
BARTA PÉTER, ügyvéd, adótanácsadó
Az adóhatóság határozati megállapításainak közvetlen kihatásai
Ha az adóhatóság a határozatában adóhiányt, késedelmi pótlékot, adóbírságot állapít meg, és a vállalkozás azt meg tudja fizetni, lényegében szabadul a legsúlyosabb következmények alól.
Más azonban a helyzet – és sajnos ez a gyakoribb –, ha a megállapítások pénzügyileg olyan súlyos terhet jelentenek, amelyet a vállalkozás nem képes teljesíteni. Fontos hangsúlyozni, hogy ez előfordulhat olyan esetekben is, amikor cégvezetőként jóhiszeműen, kellő körültekintéssel jártunk el. Az adóhatóság egy eltérően értelmezett jogszabályi rendelkezés miatt vagy egy éppen változó ellenőrzési gyakorlatra tekintettel bármikor hozhat minket olyan helyzetbe, amikor síkra kell szállnunk az igazunk bizonyítására.
Az adóhatósági megállapítások miatt a vállalkozás ilyenkor kikerül az adóhatóság által vezetett „köztartozásmentes adózói adatbázisból” (KOMA), sőt bizonyos értékhatár felett „megbízható adózó” státuszát is elveszíti. Mindezt tetézi, hogy a vállalkozás – a megállapítások jellegétől és azok végrehajtásának állásától függően – felkerül a „feketelisták” néven elhíresült adatbázisok egyikébe vagy másikába, azaz az adóhiányosok, adóhátralékosok és/vagy a végrehajtás alatti személyeket tartalmazó adatbázisokba. Ráadásul ezeket az adatbázisokat a vállalkozás üzleti partnerei is látják, és ezek miatt a negatív események miatt sok esetben inkább megszakítják vele az üzleti kapcsolatot.
Fontos továbbá tudni, hogy ha a vállalkozás a tevékenysége folytán kötelezett volt EKAER-biztosítékot fizetni, akkor a biztosíték összegét az adóhatóság felhasználhatja a vállalkozás tartozásának kiegyenlítésére. A biztosítékot pedig ilyenkor természetszerűleg vissza kell pótolni a további működés érdekében.
Ezek a következmények a vállalkozás valamennyi fennálló és jövőbeni gazdasági kapcsolatára nézve rendkívül hátrányosak, ráadásul a pénzügyi-finanszírozási tervezést is gyakorlatilag ellehetetlenítik: mind a hitelképesség, mind a (közbeszerzési) pályázatok, támogatások szempontjából alapvető feltétel a köztartozásmentességet tanúsító, ún. „nullás” adóigazolás, amelyet ebben az esetben értelemszerűen nem állít ki az adóhatóság. Emiatt a hatósági megállapítások eredményeképpen a vállalkozások könnyen kiszorulhatnak a piacról, üzleti tevékenységük pedig ellehetetlenülhet.
A végleges (jogerős) megállapítások végrehajtása és a felszámolási eljárás
Az adóhatóság a fennálló köztartozás érvényesítése érdekében kezdeményezheti a társaság vagyonára vezetett végrehajtást, továbbá – ha a társaság fizetésképtelen – felszámolási eljárás lefolytatását. Ezek az eljárások már megjelennek a Cégközlönyben is, azaz bármely piaci partner könnyedén tudomást szerezhet róluk, így a gazdasági kapcsolatok szempontjából elég nagy elrettentő erővel bírnak. A bankok a végrehajtás, illetve felszámolás miatt felmondhatják a kölcsönszerződéseket, a munkavállalók oldalán pedig akár tömeges felmondásra is sor kerülhet.
Ha a vállalkozás túl is éli ezt a fázist, és nem szűnik meg, gyakran a nulláról kell visszaépítenie a korábbi üzletmenetét: új kapcsolati hálót, beszállítói, partneri kört kell keresnie és jóhírnevét is újból meg kell alapoznia, hogy a korábbi bizalmat visszaszerezze.
Ha a vállalkozás adótartozást hátrahagyva megszűnik, ez a korábbi cégvezetést a későbbi gazdasági tevékenysége során is kísérteni fogja. Ennek eklatáns példája az adóregisztrációs eljárás, ahol a korábbi tulajdonosok és cégvezetők ún. „akadályhordozók” lesznek, amellyel rosszabb esetben egyéb érdekeltségeik adószámát is kockáztathatják, enyhébb esetben pedig az adóhatóság adófizetési biztosíték nyújtásához kötheti az új cégük adószámának megállapítását.
Tanulságok, tippek, trükkök
A hatósági megállapítások ismeretében sem biztos, hogy a költséges és időigényes jogorvoslat a legkifizetődőbb megoldás, különösen, ha ennek jogalapja a szakértő szerint gyenge lábakon áll. A megállapítások anyagi terheit bizonyos korlátok között az adóhatóság is tudja enyhíteni (például fizetési halasztás vagy részletfizetés engedélyezésével). Ez nem példa nélküli, hiszen az adóhatóságnak is elsősorban az az érdeke, hogy a megállapított adókülönbözet befolyjon az államkasszába. Ugyanígy jó stratégia lehet, ha az adóhatósági megállapítások közül kifejezetten az adóbírságot – annak mértékét vagy összegét – próbáljuk meg csökkenteni. Erre sok egyéb mellett intézményesített megoldás is van, mégpedig az ún. „feltételes adóbírság kedvezmény”, amellyel – ha lemondunk a fellebbezés lehetőségéről és az adókülönbözetet is befizetjük – a kiszabott adóbírság 50%-a spórolható meg.
Végül fontos fejben tartani, hogy még a végrehajtás terheit is számos módon mérsékelhetjük. Például elérhetjük a végrehajtás felfüggesztését vagy megszüntetését, ezen eszközök nagy része pedig külön-külön is érvényesíthető az egyes végrehajtási cselekmények esetében. Ezen felül végrehajtási kifogással tiltakozhatunk a végrehajtó jogellenes végrehajtási intézkedéseivel szemben.
A cikksorozatunk következő részében a közigazgatási bírósági eljárás negatív kihatásaival fogunk közelebbről is foglalkozni.
SZERETNÉK RENDSZERESEN ÉRTESÜLNI A FRISS TARTALMAKRÓL
