Az adóhatóság határozatai
Az adóhatóság az adóeljárás során az általa megállapított tényeket és annak adókihatásait, továbbá a szankciókat egy hatósági döntésbe, ún. határozatba foglalja. Ha a határozat véglegessé (korábbi megfogalmazással „jogerőssé”) válik, akkor az adózónak az abban foglalt fizetési kötelezettségeket is meg kell fizetnie az adóhatóság felé.
A határozatban az adóhatóság ismerteti az adóvizsgálat során végrehajtott ellenőrzési cselekményeket és a megállapított tényállást, így különösen azokat a tényeket és körülményeket, amelyeket a döntéshozatala során figyelembe vett és mérlegelt. Végül rendelkezik arról, hogy ezek eredményeképpen mekkora adókülönbözetet állapít meg. Ha ez az adózó terhére mutatkozik, akkor beszélünk adóhiányról. Ebben az esetben az adóhatóság adóbírság és késedelmi pótlék megállapítására is jogosult a határozatában.
Az adózó egyéb mulasztása esetén az adóhatóság – adóhiány megállapítása nélkül is – mulasztási bírságot szabhat ki az adózó terhére.
A határozat véglegessé válása
A NAV eljárás kétfokú eljárás, tehát az elsőfokú adóhatósági döntéssel szemben az adózó fellebbezéssel élhet a felettes (másodfokú) adóhatóság felé. Fellebbezés hiányában már az elsőfokú adóhatósági határozat is véglegessé válik, azaz meg kell fizetni az adóhiányt és a szankciókat. Ha azonban az adózó fellebbezett, akkor ezeket mindaddig nem kell befizetni, amíg a másodfokú adóhatóság nem dönt a fellebbezésről.
Lehetőség van arra is, hogy az adózó lemondjon a fellebbezésről és rögtön a teljes adókülönbözetet is befizesse. Ennek az az előnye, hogy ilyenkor az adóbírság automatikusan feleződik. Ezt azonban alaposan végig kell gondolni, mert ha valaki egyszer lemondott a fellebbezésről, akkor a döntést már soha többet nem tudja vitatni.
Az elsőfokú határozat akkor válik véglegessé, amikor lejárt a fellebbezési határidő, vagy amikor a fellebbezési jogról lemondtak. A másodfokú határozat már a kézbesítésével véglegessé válik. A véglegessé válástól számított 15 napon belül az adózónak teljesítenie kell a határozatban foglalt fizetési kötelezettségeket. Ha ezzel kapcsolatban nehézségekbe ütközik, akkor különös méltánylást érdemlő esetekben az adóhatóságnál fizetési halasztást vagy részletfizetést kezdeményezhet.
Adóbírság
A határozatok legfájdalmasabb pontja általában az adóbírság. Ha az adóhatóság adóhiányt állapít meg, akkor ráadásul köteles adóbírságot is megállapítani, amely általános esetben az adóhiány 50%-át teszi ki.
Némi mozgásteret az biztosít a NAV számára, hogy az adóbírság kiszabásánál figyelembe vehet bizonyos enyhítő körülményeket is, amelyek mentén az 50%-os bírságot mérsékelheti. Így az adóbírság kiszabása során az adóhatóság vizsgálja például az adózó adózási előéletét, a feltárt jogszabálysértés súlyát és az adóhiány mértékét. E körülmények kedvező megítélése esetén az adóhatóságnak joga van mérsékelni az adóbírságot, sőt annak kiszabásától rendkívüli esetben akár el is tekinthet.
Másrészt viszont ha az adóhatóság az adóvizsgálat során azt állapította meg, hogy az adóhiány az adózó bevételeinek eltitkolásával, könyvelésének meghamisításával összefüggésben keletkezett, akkor köteles az adóhiány 200%-át elérő mértékű adóbírság kiszabására. Az ilyen adóbírság mérséklésére a NAV-nak nincs jogszabályi lehetősége.
Jogorvoslatok a NAV határozattal szemben
A véglegessé vált határozatokkal szemben felügyeleti intézkedés iránti kérelem is beadható a felettes adóhatósághoz. Ez azonban kivételes jogorvoslat, mert ha a felettes adóhatóság annak nem tesz eleget, akkor azt nem lehet tőle kikényszeríteni.
Ezzel szemben a másodfokon véglegessé vált határozatokat bíróság előtt, keresettel is meg lehet támadni. Az ilyen keresetekkel pedig megnyílnak az adóper által biztosított lehetőségek.
